Bevallom őszintén egy kicsit elfordultam az utóbbi időben a Fall Out Boy-tól, miután sokkal több hab lett körülöttük, mint zene. Anno azért szerettük őket, mert pörgős pop-punkot toltak, és szétpörögték magukat a klipekben és a színpadon. Na most ehhez képest a bécsi koncerten – habár hangsúlyoznám, hogy sajnos nem voltam ott – minden ismerősömnek csalódást okoztak egy unalmas, sablonos bulival, ahol a műsor vége felé Pete Wentz már nem is basszerozott. De ugye senkit nem szabad leírni egy koncert után (pláne ha ott sem voltunk!).
Lemezek kategória bejegyzései
Meghallgattuk: Fall Out Boy – Believers Never Die / Greatest Hits
Meghallgattuk: Weezer – Raditude
A Weezer soha nem volt az a csapat, akik nagy megfejtésekkel bombázták volna a zenei életet, de mégis mindig sikerült olyan lemezeket kihozniuk, amit az ember akár évekkel később is szívesen hallgat. A ’92-ben alakult kaliforniai pop-punk négyes idén is előrukkolt egy új albummal, mely immár a hetedik a ’94-ben megjelent “Weezer” óta.
Az új, “Raditude” című korong…
Legális zeneletöltés
Egyedülálló lépést tett a legális zeneletöltés elterjedésének érdekében a Universal Music, akik több független kiadóval karöltve egy nem túl magas előfizetési díj ellenében korlátlan zeneletöltési lehetőséget kínálnak. Az "Instant Music" névre keresztelt projekt keretében a zenehallgatók kifejezetten egyszerűen juthatnak legális tartalmakhoz, ugyanis nem kell hosszas ügyfélszolgálati sorokat kivárniuk, egyszerűen csak leemelik a boltokban a CD-polcról az "Instant Music – Végtelen Lemez" nevű kiadványt,
Emery – …In Shallow Seas We Sail
Valami eszméletlenül jó lett az Emery új lemeze. Ennyit tudok mondani elöljáróban, de ez persze megint köszönhető annak, hogy szerény véleményem szerint ezek a srácok egyszerűen nem képesek rossz dolgokat csinálni.
New Found Glory – Not Without a Fight
A New Found Glory megígérte, az új lemez visszanyúlik a gyökerekhez, és úgy is lett! A “Not Without a Fight” hatalmas csapást mér a szívünkre, ugyanis egy az egyben visszaadja azt az érzést, amit anno a legendás “New Found Glory” LP vagy elődei adtak úgy, hogy közben egy pillanatig sem érezzük, hogy egy régi lemezt hallgatunk, hiszen a korong hangzása kiemelkedő. Olvass tovább
Paramore – The Final Riot DVD
Nem meglepő, hogy a Paramore nem vitte túlzás az első DVD-jük tartalmi részét (katt ide a tracklist-hez), hiszen sosem arról voltak híresek, hogy pl rengeteg klipjük lenne. Viszont ennek ellenére korrekt kis lemezt hoztak össze, aminek a koncert részét Chicago-ban rögzítették. Jó szokás szerint egy CD és egy DVD kapott helyet a tokban, amiből előbbin a koncertanyag hangfelvétele hallható, utóbbin pedig maga a film és egy hozzá készült “40 Days of Riot” dokumentáció. Akit érdekel, nyugodtan végignézheti ezt a werk-et, de nagyon sokat nem fog megtudni belőle, viszont annál érdekesebb a koncert. Olvass tovább
Tonight: Franz Ferdinand
Hát itt van! Megjelent! Vártunk rá de lássuk be, újítás ide vagy oda, megérte!
Még a lemez megjelenése előtt kaphattunk egy kis ízelítőt az új albumból az ’Ulysses’ révén, ahol a srácok megmutatták, hogy habár kicsit elektronikusan is, de meg tudnak maradni olyan „franz”-osnak.
Panic! At the Disco – Live in Chicago (DVD)
A minap egy öszzejövetel alkalmával egyik ismerősöm egy Panic! At the Disco (katt ide a tracklist-ért!) DVD-vel állított be, amit gyorsan be is tettünk a lejátszóba. Miközben a művelet zajlott, sikerült átfutnom a nem túl információdús borítót, ami igen szép lett, tele sok-sok régi stílusú képpel. A kiadvány szokás szerint kettő darab lemezből áll, amiből az egyik a koncertanyag zenéjét tartalmazza, a másik pedig magát az eseményt és az extrákat. Olvass tovább
Falcongate – Disappear Here
A Falcongate új lemezére nem kis időt kellett várni, hiszen legutóbb 2006-ban hallattak magukról a hazai szinten legendás zenekar tagjai, de akkor is csak két dalt (“Hard to Believe”, “Kiss of my Fist”) és egy videót mutattak be a közönségnek interneten. Azóta rengeteg változáson ment át a zenekar, új gitárossal bővült a csapat, az egykori Moronique osztrák pop-punk banda ex-frontemberével, a magyar gyökerekkel is büszkélkedhető Kodály Zoltán “Sosa” személyében. Olvass tovább
The All-american rejects – When the World Comes Down
Várni kellett pár évet az oklahomai srácok (MySpace) új merényletére, de ezt már megszokhattuk, hiszen periodikusan három évente ad ki friss dalokat a csapat. Már a nemrég közzétett “Gives You Hell”-nél érezni lehetett, hogy itt rosszra nem lehet számítani, de amikor betettem a lemezt Olvass tovább
Fall Out Boy – Folie a Deux

Macik egymás közt
Félve vettem kezembe az új FOB albumot, hiszen habár az előző rendkívül összetett és remek hangzású album lett, már kicsit hiányoztak belőle az alap “falloutboy”-os megmozdulások, körülbelül olyan volt, mint amikor a Blink utolsó albumát hallgattam: jó-jó, de ez nem az. Ettől függetlenül egy nagyon jó lemez volt, ami után nem lehetett egyértelműen látni, hogy merre fog haladni a csapat. Olvass tovább
Harry Potter ain’t freakin’ hardcore!

Mosht acore Harry Potter hardcore?
Ismét odacsap kedvenc hardcore-képregény hőseink csapata, az International Superheroes of Hardcore, akik ezúttal egy négy számos EP-vel borzolják a kedélyeket, és lépnek fel az előítéletek ellen. A lemez címe HPxHC, amit rögtön az első hasonló című számban meg is fejthetünk, amikor is a srácok felteszik a kérdést: “What you gonna say about Harry Potter’s hardcore?”. Olvass tovább
Plain White T’s – Big Bad World

Vitatkoznék a névvel...
Nagy várakozás előzte meg a szeptember 23-án megjelent új Plain White T’s albumot, mely a “Big Bad World” nevet kapta. A rendkívül sikeres, Grammy-jelölt klipes dal, a “Hey There Delilah” (mely eredetileg a Fearless Records-nál megjelent “All That We Needed” albumon szerepelt), valamit a már a Hollywood Records-nál napvilágot látott, igencsak slágeresre sikerült “Every Second Counts” album jó alapnak bizonyult a zenekar számára, csak követnie kellett az utat,- és többé kevésbé ezt is tették a srácok.
Emery – “While Broken Hearts Prevail” EP
Meg kell valljam őszintén, Emery-t hallgatni számomra olyan, mintha a szívemre erősítőt kötnének, és maximumra tekernék a hangerőt. Annyi érzés és emlék fűz ennek a hat embernek a zenéjéhez, hogy egyszerűen nem tudom úgy hallgatni a lemezeiket, hogy elvonatkoztassak mindattól a rengeteg belső gondolattól, hangulattól, amit végigéltem, és viszont hallottam az Emery dalaiban. Olvass tovább

























