ShortScore

Valami eszméletlenül jó lett az Emery új lemeze. Ennyit tudok mondani elöljáróban, de ez persze megint köszönhető annak, hogy szerény véleményem szerint ezek a srácok egyszerűen nem képesek rossz dolgokat csinálni.

A legutóbbi EP és az azt megelőző lemez tökéletessége után elindítottam az “…In Shallow Seas We Sail”-t, ahol a már korábban kiszivárogtatott “Cutthroat Collapse” egyszerűen hanyatt döntött. Hihetetlen energia, fokozások, változatos énekek – egyszerűen minden megvan ebben a dalban, ami kell. Ezután az “Inside Your Skin” visszafogott határozottsága felfoghatatlanul vitt tovább az Emery sekély tengerein, majd ez az utazás egyre csak folytatódott a “Churches and Serial Killers” tagadhatatlan Emery-s hangzásvilágán át a reszelős “Butcher’s Mouth” dallamain keresztül. És még csak most tartunk a harmadik számnál, mi lesz itt még?

A címadó dal kezdete egy pillanatra eszembe juttatta az “I’m Only a Man” klipes dalát, de ezen hamar túllendültek és ismét egy hihetetlen témákkal teletűzdelt darabot hallhatunk. Folyamatosan borsódzik a hátam hallva az énekek sehol máshol nem tapasztalható összhangját, a lendületes és visszafogott, mindennél kifejezőbb dallamokat, amelyek a szöveg ismerete híján is képesek érzékeltetni annak minden mozzanatát. Emellett mégis érdemes beleolvasni a dalok szövegeibe, hiszen olyan témákat feszegetnek olyan megközelítésekből, amit szintén sehol máshol nem találhatunk meg.

A lassabb “The Poor and the Prevalent” után az előző EP-ről már megismert “The Smile, The Face” folytatja a sort. Ha most hallanám először, ezen a ponton már biztosan feküdnék az ágyamon hanyatt fekve, és bámulnám az eget az ablakon keresztül. Egyszerűen annyira magával tud ragadni az egykori fősulis haverokból összeállt csapat zenéje, hogy a külvilág teljesen megszűnik mikor hallgatom őket,- gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki így van ezzel.

“When I saw You walkin’ by…” kezdődik az “A Sin to Hold on to”, mely ismét egy új világot nyit meg az amúgy is hihetetlenül változatos lemezen. A “Piggy Bank Lies”szintén már korábban ki lett szivárogtatva, de azért az megjegyezném, hogy valami zseniális, ahogy az énekdallamokat vezetik már rögtön a dal elején. Jön az “Edge of the World”, amit szintén korábban kihoztak a “While Broken Hearts Prevail” EP-n, majd a lemez végére a két részes “Dear Death”, amelyek közül az első lassabb, majd az simétlődő “Esta noche será mia” (spanyol: ma este az enyém lesz) sor után beindul a második rész, aminek szívbe markoló szövege, a másik oldalról mutatja be ugyanazt a fájdalmat, hogy aztán a végén visszatérjen oda, ahol az első rész is indult.

Összességében egy fantasztikus és kihagyhatatlan lemezről van szó, az Emery amellett, hogy a tőlük megszokott hangzást és egyediséget hozza, mindig képes megújulni, és nem ismételni önmagát. Aki meghallgatja biztosan meg fogja találni benne a hozzá közel állő darabokat, de ha egyszer belehallgatsz, már nem fogod kikapcsolni.

10/10