Várni kellett pár évet az oklahomai srácok (MySpace) új merényletére, de ezt már megszokhattuk, hiszen periodikusan három évente ad ki friss dalokat a csapat. Már a nemrég közzétett “Gives You Hell”-nél érezni lehetett, hogy itt rosszra nem lehet számítani, de amikor betettem a lemezt rögtön padlóra vágott az “I wanna” kezdő dallal, majd a “Fallin’ Apart” vonósai kezdték melengetni a szívemet. A mindig hatásos tompított-lábdobos kezdés és az Ozma-szerű szinti a “Damn Girl”-nél szintén célba talál, majd a már emlegetett “Gives You Hell” illegeti magát, és jön a “Mona Lisa”. A srácok mindig oda tudták rakni a zongorás/akusztikus dalokat, de most aztán megmutatták mindenkinek, hogy ebben szinte verhetetlenek. A dal olyan atmoszférával bír, amit csak kevesen képesek megteremteni, így újabb taggal bővült a lemez erényeinek tárlata.
Csúnya, gonosz világ
Ezután a “Breakin’” mutat utat egy felszabadultabb világ felé, ahol a refrén és az azt megelőző röpke felvezetés ismét egy csapást mér a hallgatóság lelkére. Az “Another Heart Calls” ismét egy mestermű a The Pierces zenekar közreműködésével, akiknek ez nem az első ilyen megmozdulása, hiszen már dolgoztak együtt Tori Amos-szal, Sarah McLachlan-nel vagy Sheryl Crow-val, és most sem nyúltak mellé.
A “Real World” negatív világképe után jön a visszafogottabb “Back to Me”, ami megintcsak hihetetlen darab. Ennek az albumnak minden dala sláger. A végére a lendületes “Believe” után a visszafogottabb “The Wind Blows” zárja a lemezt, de még egy kis türelem, és máris hallhatjuk az anyag bónusz dalát, ami egyébként “SunShine” névre hallgat, és tudom, hogy már hallottátok, de hihetetlenül hatásos és fülbemászó. Az ember hanyatt feküdne, és hirtelen elfelejtené a világot egy pillanatra. Hát tegyük azt, és adjuk át magunkat a “When the World Comes Down”-nak, még ha egyesek hiányolják is a gitárokat, és nem tartják ezt a lemezt méltő utódjának a legutolsó “Move Along” albumnak, akkor is. Mert ez akárhogy is nézzük egy fantasztikus korong. Megérte várni három évet. Szerintem.
10/10
